Kutyára dér

Milyen érzés pénzt kérni?

Péntek délután. A gyerekek szállingóznak haza, a naptárba bejegyzeteltem ki hol van, meddig marad, hol marad, várhatóan mikor ér haza, a fejem egy szita, húzósabb napokon muszáj beírnom, mert elfelejtem, aztán futkosok össze-vissza a gyerek után, akiről épp nem ugrik be miért maradt a suliban. Kopognak. Na, már megint ki az? Állandó a mozgás nálunk, amint kezdetét veszi a hét vége. Végül is amikor 4 gyereket keres fejenként 4-5 haver, akik véletlenül sem kommunikálnak egymással, vagy ha igen, akkor azt hiszik, hogy ha Józsinak nem volt otthon, akkor Bélának 10 perc múlva otthon lesz.  Én türelmesen nyitogatom az ajtót, hajtom el a kölyköket, nem, még nincs itthon, de majd szólok, hogy kerested, add tovább a grundon lécci.

Újabb kopogás.  Lilla az, a lányomat keresi. Nem, még nem ért haza, azt hiszem grafikán van, remélem jól tudom, de itthon nincs, az tuti. Lilla tulajdonképpen engem keres. „Anyu kérdi, hogy tudsz-e kölcsönadni egy ötezrest tizedikéig.” Persze, persze. Jól vagy? Igen jól vagyok. Tessék. Szia. Szia.

Anyu.

Anyut látásból ismerem.  Még soha egy szót nem váltottunk egymással. A múltkor összefutottunk az iskola felé, de anyu még köszönni sem nagyon akart. Világfájdalommal kevert lenézéssel rám pillantott es tovább haladt az úton. Pipa lettem anyura. Ez most mi? Nem akarok én beszélgetni, de a helóra azért egy heló lehetne a válasz nem? Anyunak van hat gyereke. A legkisebb is felsős. Anyu és a gyerekek egy egyszobás albérletben laknak. Egy nagyon kicsi szobás albérletben. Anyu nem dolgozik. Nem, ez nem az a vidék, ahol semmi munka nincs. Itt lehet találni. Mondjuk konyhai kisegítő a cégnél, aki az ovikba,  sulikba főz, pénz kevés, de kaját vihetsz haza rogyásig (még a kiszállítás előtt). Mondjuk ez egy nagy családnál kiflistől, sajtostól ebédestől nem is olyan rossz, főleg ha valakinek nincs más. De azt hiszem anyu már annyira belebonyolódott saját élete rejtelmeibe, hogy nem keres. Nem ér rá keresni, vagy már nem is érdekli az egész.  Kitölti az életét az, hogy éppen menekül valamelyik apuka elől, mert valahogy mindegyik olyan agresszív fajta, aki szereti a családot zaklatni, ha egy évben egyszer felbukkan, vagy ha kiengedték a sittről.

Lilla okos lány.

Nem tudom mennyire tanul jól, de szeret olvasni, verseket, regényeket.  Néha könyvet cserélnek a lányommal. Amikor pár éve először jött pénzt kérni, mindketten annyira zavarban voltunk (Lehet egy nagyon zavarban lévő gyereket úgy megalázni, hogy nem adsz neki?), hogy rámtört az izgalom előhozta alkalmi süketség és zavaromban visszakérdeztem, Tessék? Mit mondtál? Aztán persze, persze, kezébe nyomtam és rögtön tereltem a témát, kérdeztem, mit olvas, hogy megy a suli, milyen csinos a pulcsija. Az elején kéthavonta jött, most már egy éve havonta. Tizedikén elkéri, elsején visszaadja. Régen mindig zavarban volt. Tiszta vörös volt. Azóta megnőtt. kamaszodik. Néha a nővérével jön, még mindig van benne egy kis szégyen, de már takarja a rutin. Már kezdi elfogadni, hogy a dolgok így mennek. Lassan pályát választ. Hova megy, mi lesz vele, ki tudja. Ki tudja mi marad benne ebből az egészből. Hogy ez is egyfajta válságkezelés. Udvarias  kapcsolattartás, körbetartozás, kérsz, pontosan visszaadod –gondolom abból, amit mástól kértél.

Én meg annyit adok, hogy ha egyszer nem kapom vissza, akkor azért ne üssön nagyot. Már lemondtam róla, gondolom egyszer eljön az idő, amikor megszakad a lánc. Hogy ezt hogyan kezeli majd Lilla? Mert hogy az anyja szinte csak a gyerekein keresztül kér.  Valószínű ha megszakad a lánc, akkor is a gyerekek által ápolt kapcsolatok fognak először behalni. Mit fog erről felnőttként érezni, gondolni? Az anyjáról? A kölcsönkérésről? Mindannyian voltunk kiskamaszok, amikor az ember egy bénának vélt cipő miatt is –amit az anyja rátukmált reggel, mert az milyen jó és így utólag visszagondolva tényleg nem volt béna- a Dunának menne bánatában. Vajon mennyire éli meg ma megalázónak ezt a helyzetet?

Még nem mertem megkérdezni.

RR

Az első blogbejegyzésem önálló volt.Aztán becsapódtam a Porontyba (a mai Bezzeganya), onnan átejtőernyőztem az ÁÁ-hoz. A régi P-n volt alkalmam először megélni, milyen az, amikor népes olvasóközönség olvassa az írásom. Jó volt, örömteli az ott töltött idő. Az ÁÁ forradalmi hangulata a kezdetekkor magával ragadott, nagy élmény volt. Szereztem sok élményt tapasztalatot, meg legfőképp azt a tanulságot, hogy tökfelesleges ismeretlen emberek vélt és valós érdekeit szolgálnom lojalitásból. Teljesen értelmetlen, főképp, ha nincsenek tiszta állapotok, a nagy szavak mögött pedig csak a hallgatás van, a nagy idealista eszmék hordozói és hirdetői valahogy a hétköznapok egyszerűségében gyarló emberi tulajdonságok fedezékében élnek, én meg egyre kényelmetlenebbül érzem magam a csendes és hallgatag zavarosban. No more drama in my life...:)

Azt hiszem tegnap össze vissza kattintottam, aztán a fele elszállt, a video meg még most sem látszik, nem tudom miért, na mindegy. 

Ez lett volna: http://www.youtube.com/watch?v=em328ua_Lo8&feature=relmfu 

A szövegem pedig valahogy így folytatódott:

Egyszóval úgy döntöttem, hogy inkább a magam kedvére folytatom, mert írni, érdekes dolgoknak utánanézni szeretek.

Persze írásaim, munkám és lojalitásom jó pénzért megvásárolható, ezt bátran leírhatrom, mivel nem hiszem, hogy effajta veszély fenyegetne.:) 

A jövőben nem a mennyiségre kívánok utazni, inkább olyan témákat dolgozok fel, amik kissé időigényesek, de azért néha kell egy kis lazulás is, szóval lesznek egyperces furcsaságok is. Itt kívánom folytatni az ÁÁ-n megkezdett "Mesélő tárgyak" sorozatot, valamint régen dédelgetett témám egy nőkről szóló sorozat "Éva lányai" címmel. Ezen kívül "Honnan jössz, hová mész" cím alatt fut majd egy olyan sorozat, ami utazásaimról szól, minden olyan helyet érintve, ahol jártam, éltem. Na nem egy világjáró sztori lesz, de talán sokan meglátják majd azt, hogy néha a szemünk előtt vannak olyan érdekes és titokzatos helyek, amik ha legalább ötezer kilométerre lennének tőlünk, akkor sóvárogva epekednénk utánuk.

Akinek kedve van, kukkantson ide néha, rendszerességet nem ígérhetek, de mindennapi semmitmondó sztorikkal sem kívánok untatni, szórakoztatni senkit.

RR

Március 14. – Einstein születésnapja, a Pi napja

3,1415926535 8979323846 2643383279 5028841971 6939937510 …

Szóval a Pi. Sosem voltam egy észlény a matekhoz, de azt még én is tudom, hogy a Pi az a valós szám (ezeket a kifejezések mindig megzavartak…), amit az euklideszi matematikában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiálnak. Az én agyammal ez azt jelenti, hogy a kör kerületét elosztom a kör átmérőjével, akkor megkapom ezt a számot. Ami ugye folyamatosan növekszik és növekszik, sok-sok ember számolja és számolja tovább, a kezdetekben igaz matematikus módjára kidolgozták ceruzával, aztán jöttek a gépek és a Pi csak nő és nő, de hiába nő a végtelenségig, soha nem lesz belőle 3,15… azt hiszem. Matematikai szárnyalásomnak véget is vetnék, mielőtt mélyrepülésbe kezdek, főképp, ha elgondolom, hogy már 2000 évvel ezelőtt is voltak oly nagy elmék szerte a világban, akik megértették és hellyel -közzel pontosan meghatározták e szám lényegét.

Haladjunk és térjünk át inkább a bulvárosabb részére a témának, abban kissé otthonosabban és bátrabban mozgok. Kezdjük mindjárt egy kis számmisztikával, a sors kiszámíthatatlanságával és furcsa fricskájával, azzal, hogy Albert Einstein március 14-én érkezett eme világba. Teljesen stílusos, a XX. század leghíresebbnek tartott tudósának és a leghíresebb számnak e véletlen kapcsolata. A Pi-t az 1700-as évek elején kezdték e nevén nevezni, a művelt okos emberek hívják Ludolph –féle számnak is. Mert hogy Ludolph Van Ceulen erődítményépítő, vívómester és matematikus 1610-ben bekövetkezett haláláig 35 tizedesjegyig jutott el, szinte az egész életét kitöltő munkával. Hollandiában lévő síremlékén is e szám, s néhány tizedesjegye található. Rajta kívül is volt még pár ember, aki élete nagy részét eme szám fejlesztésére áldozta.

Érdekes, hogy ma már 5 billió jegyénél tartanak, mégsem fedeztek fel a számjegyek között semmilyen mintázatot, a tizedestört alakja végtelen és nem ismétlődik periodikusan.

A Pi megihletett matematikusokat, költőket, matematikus költőket és fűzfapoétákat, zenészeket, énekeseket. Kezdjük talán egy kis erős hazaival, Szász Pál matematikus 1952-ben íródott mnemotechnika versével (itt a szavak annyi betűt tartalmaznak, mint a Pi soron következő számjegye ) :

“Nem a régi s durva közelítés,
Mi szótól szóig így kijön
Betűiket számlálva.
Ludolph eredménye már,
Ha itt végezzük húsz jegyen.
De rendre kijő még tíz pontosan,
Azt is bízvást ígérhetem.”

Szász Pál (1952)

Ez pedig egy angol változat, a 14. tizedesjegyig:

How I need a drink, alcoholic in nature, after the heavy
lectures involving quantum mechanics.

Ha már Einstein szülinapja szolgált apropóul a Pi ünneplésére, akkor végezetül álljon itt egy feladvány, amit a nagy tudós a múlt században talált ki és állította, hogy az emberek nagy része nem tudja megoldani. Nos én sok embert ismerek, aki megoldotta, ki pár óra alatt, kinek több kellett, de volt olyan, akinek nem kellett hozzá fél óra. Ha meg tudjátok állni, hogy nem guglizzátok ki a végeredményt, akkor nagyon jó szórakozás! Nekem többszöri nekifutásra sikerült, mert mire elkaptam a fonalat, addigra felkelt a gyerek, hazajött a gyerek, kérdezett valamit a gyerek, éhes lett az összes gyerek, ki kellett mennem az állomásra a gyerekért, bekakilt, bepisilt, sírt, mert Einsteinnel foglalkoztam. Én úgy oldottam meg, hogy kis cetliket gyártogattam magamnak, azokra írva a jellemzőket, így csoportosítva az adatokat. Persze tuti van aki csak ránéz és tudja.

A feladat:      KIÉ A HAL?

1. Van 5 ház, mindegyik más színű.
2. Minden házban egy más-más nemzetiségű személy lakik
3. Minden háztulajdonos bizonyos italt részesít előnyben, bizonyos márkájú cigarettát szív és bizonyos állatot tart.
4. Ezen személyek közül EGYIK SEM iszik UGYANOLYAN italt, nem szív ugyanolyan cigarettát és nem tart ugyanolyan állatot, mint valamelyik szomszédja

Tudod, hogy:
A brit piros házban lakik.
A svéd kutyát tart.
A dán szívesen iszik teát.
A német Rothmanns cigarettát szív.
A norvég az első házban lakik.
A zöld ház tulajdonosa kávét iszik.
Aki Winfield cigarettát szív szívesen iszik sört.
A sárga ház tulajdonosa Dunhill cigarettát szív.
Az a személy, aki Pall Mall-t szív papagájt tart.
A férfi, aki a középső házban lakik, tejet iszik.
Aki Marlborot szív az mellett lakik, aki macskát tart.
A férfi akinek lova van az mellett lakik aki Dunhillt szív.
A norvég a kék ház mellett lakik.
Aki Marlboro-t szív annak szomszédja vizet iszik.
A zöld ház a fehér ház mellett balra van .

A kérdés: Kié a hal?

Jó agytornát mindenkinek!

RR

Tudjuk, régen csak a boszorkánymesterségben járatos gonosz mostohának volt ilyen, ráadásul ő csak arra használta, hogy Hófehérkét lesse benne, ahelyett, hogy súlyzókat ragadott volna és az igazmondó tükre előtt makulátlanná formálta volna a testét.

Azok az idők elmúltak, de a mindentudó tükör csak nem hagyta nyugodni néhány ember fantáziáját, megpróbálták elkészíteni a mesebeli tükröt...

A The Cybertecture Mirror nevű víz és gőzálló csodatükröt nemrég mutatták be Hong Kongban. A 800x500x50 milliméteres tükörlap valójában egy nagyméretű, hangszórókkal felszerelt színes kijelző, ami Android operációs rendszer és beépített Wi-Fi segítségével a reggeli tollászkodás (azaz úristen, hogy áll a hajam és mik ezek a lekváros táskák a szemem helyén) közben friss hírekkel és információkkal lát el minket, miközben mindent tud rólunk! A mérleggel kommunikálva statisztikákat mutat súlyunkról (reméljük a megszerzett információkat nem adja tovább harmadik személynek), életmód és szépségápolási tippekkel is szolgál, de személyi edzőként is funkcionál.

Azért ha rosszabb passzban vagyunk és nem tartozunk abba az embertípusba, akit az oltogatás, az önmaga paramétereivel való folyamatos figyelmeztetés inspirál arra, hogy még jobb legyen, hanem ennek az ellenkezőjét váltja ki, vagyis összezuhanunk és mindenért az okoskodó tükröt hibáztatjuk, akkor egyszerűen csak használjuk tükörnek.

Gonosz mostohák figyelmébe ajánlom, jobb ha tudják, Hófehérke is bármikor szert tehet egy ilyen tükörre, főleg ha összejön a frigy a tőkeerős királyfival.

RR

Minden embernek minőségi vécét!

Gondolom valami furcsa álomból riadhatott fel a Vécé Világszervezet egy oszlopos tagja, s miután bekortyolta reggeli kávéját és megvizsgálta a tulajdonát képező fajanszot, felhívta társait, nagy elhatározásra és még nagyobb lépésre buzdítva őket.

Mindez kora reggel történhetett, amikor a probléma mélységét, sürgősségét és nagyságát mindannyian felismerték, átérezték.

És a hegyek egeret szültek, a Szingapúrban egy novemberi napon tartott értekezleten közös felkiáltással úgy határoztak, minden embernek joga van megfelelő minőségű vécé használatára!

Miközben pátosszal telt lelkük és szívük az igaz ügyért folytatott harcban, szomorúan konstatálták, hogy ma a világon több mint 2,5 milliárd embernek nincs vécéje.

A fenti videón India csodás wc múzeuma látható, de ajánlom a téma rajongóinak figyelmébe Barney Smith wc ülőke múzeumát , valamint Szentendrén andalgóknak a Bercsényi utca 1 szám alatti nyilvános vécét, ahol egy helyes kis biligyűjtemény is megtekinthető.

Dohányzás ellenes reklámfilm a dínók korából, azaz a 80-as évekből. Bevallom, akkor gyerekként nekem tetszett, ütős volt és ciki lett tőle a cigi.

November 17.  Füstmentes Világnap.

1971-ben Massachusetts állam kormányzója, Arthur P. Mullaney arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és a pénzből, amit aznap dohányárura költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak.  1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) tűzte zászlajára a célt. Sikerült is egymillió embert rábírniuk, hogy egyetlen napra bírják ki dohányzás nélkül. A mozgalomhoz 1977-ben már minden állam csatlakozott, ami ekkor kapta az egységes „Smokeout Day” elnevezést. Az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére november harmadik csütörtökét aztán nemzetközi szinten is FÜSTMENTES nappá nyilvánították.  /Forrás: mave.hu/

Miden esetre megfontolandó ötlet a cigizés lecikizése, mert ez valószínűleg nagyobb hatással van a fiatalokra, mint pórul járt rokonok és ismerősök esete. Tizenévesen a gyerekek általában nem azon agyalnak, hogy mennyire egészségesen éljenek, ebben a korban sokkal nagyobb ívű gondolataik vannak, életük nagy kérdése például, hogy rocksztárok legyenek, vagy híres akcióhős színészek, valamint hordjanak-e tüdőcsúcs fedőt, vagy ne, a mögöttes tartalom még nem számít.

De jön majd kutyára dér, azzal nem árt, ha tisztában vannak....

Sokat gondolkodtam, mi lehet a titka néhány régi mesének, amik mindig megtalálják évtizedről évtizedre a maguk rajongótáborát. Nálam gyerekkorom óta örök klasszikus Mazsola, a kis zöld disznó, érces kis hangjával (utánozhatatlan), valamint egész gyarló lényével, amiben egyesül a szívatós, csőbe húzó nagytesó, a felnőtteknek megfelelni vágyó gyerek, az irigy kis kavarógép, a féltékeny és szeretetre éhes, néha kissé érdekes észjárású imádni való kiskölök.

Manócska pedig a higgadt, de szerető szülő, aki általában átlát Mazsin, mindemellett páratlan pedagógiai érzékkel kezeli a tipikus helyzeteket, melyek minden kisgyerek korral járó jellemzői, és ezek érvényességén nem fog az idő. Szerintem szülői szemmel kiváló tanmese!

Ezen mesék varázsa (ide sorolom a Frakkot, a Mézga családot -Károly bácsinak, Mézgáéknál Márissal az élen,  egész frankó, a felnöttkorban simán alkalmazható beszólásai vannak) abban rejlik, hogy egyáltalán nem korosztályspecifikusak. Az ember 3 éves korától élete végéig tud rajta nyeríteni, minden korosztály megtalálja benne a neki kódolt poént.

Nézzétek az egyik kedvencemet. Mazsola havat lapátol, ettől pedig rajnak érzi magát, de Manócska segít neki, hogy kicsit visszavegyen az arcából.

Egy kedves szerettem humoros költeménye. Hogy mindig emlékezzek rá.

Faszén tehát!

-így suttogott a kiváló alkímikus,

meglehet, a forma kopott,

s untatóan ritmikus.

Ám ha e vers első szavát

önmagadtól kérdezed,

rá a költő válaszát

a másodikban megleled.

AF

Manapság ez az időszak általában attól hangos, hogy benyeljük-e lassan és magunkévá tesszük-e Jack óriási tökfejét.

Nem tartom nagy bajnak, ha megismerjük, akár átvesszük mások szokásait -megjegyzem, nálunk is volt divatja a tökből készült világító fejnek, csak épp Márton napkor- de emellett sajnos a saját népünk régi szokásairól egyre kevesebbet tudunk.

Természetesen nem buzdítok senkit arra, hogy az ősök szellemétől átitatva felaggassa a rég elhunyt dédi otthonkáját, meg a dédipapi kalapkáját a helyi park fáira, bokraira, de egy kis olvasás a régmúlt idők szokásairól nem árthat meg senkinek.

Akkor szemezgessünk!

Tudtad-e, hogy...

A sírok díszítésének évente ismétlődő napja a katolikusoknál november 1-én mindenszentekkor van, míg a protestánsoknál november 2-án, halottak napján.

Az ugor korban őseink fás ligetekbe, erdőkbe temetkeztek, a sírokra ültettek is fákat. Az élő fákat, bokrokat a lélek tartózkodási helyének tekintették.

A világháborús időkben is szokás volt még néhány helyen, hogy a távolban, ismeretlen helyen elhunyt családtag ruháit kiakasztották a közeli kis erdő fáira, s ha az eltűnt, akkor a halott megbékélt és nem tér vissza többé.

Az ember, a lélek és az élő fa kapcsolatára példa az a napjainkban is még országszerte ismert -kevésbé gyakorolt- szokás, hogy a gyerek születésekor gyümölcsfát ültettek a kertbe, ezt különös gonddal óvták, mivel a gyermek alteregójának tekintették, a fa életéből kiolvasták a gyermek életének változásait. Amikor meghalt, e fából készítették a koporsóját, illetve a sírjára a keresztet.

Csak érdekességképp, a születéskor a méhlepényt elásták egy körtefa tövébe, ha a gyerek fiú lett, ha lány, akkor egy almafa alá, hogy ne hagyja el a szülőhelyét, a szíve húzza vissza.

Szerencsétlenség, vagy gyilkosság áldozatait sokszor a tett színhelyén temették el. Ezek a sírok jeltelenek, de emléküket az  útszéli keresztek hivatottak őrizni.

Több faluban láthatunk ilyen út széli keresztet, gondoljunk arra, hogy régen ide, a kereszt köré temették a halva születetteket babákat is.

A falvakban szokás volt két falu közti határvonalon temetkezni. A néphit szerint, a határon gonosz, ártó erők uralkodnak, ezért gyakran itt hajtották végre a kivégzéseket, nehogy az áldozat bosszúálló szelleme bármely közösségnek ártson.

A sírhoz fűződő babona volt, hogy az aknát, főképp, ha a halott fiatal volt, a temetés napján ásták, ugyanis úgy hitték, hogy az előző napon ásott sírba az éjszaka során beköltözik a gonosz lélek és elrabolja a halott nyugalmát.

Néhány helyen, a halott nyugalma érdekében, a temetés során többször a sírba lőttek, illetve a már veszélyes halott, vagy hazajáró lélek sírját hegyes karóval szúrták át.

A sír háborítatlansága érdekében nem szabad a sírra rálépni, illetve azt csak a sír gondozója teheti meg.

A temetőben növő növényeknek gyógyító erőt tulajdonítottak, de erről majd egy másik alkalommal írok.

RR

Valahogy bármerre nézek, tele van minden olyan "tudósok" véleményével és kutatásaival, akik kellőképp messze laknak tőlünk ahhoz, hogy azt mondjanak, amit akarnak.

Most itt a lehetőség, hogy mi is részesei legyünk egy olyan kutatásnak, ami rólunk szól, a kutatók is kis hazánk határain belül dolgoznak, kézzelfogható távolságban tőlünk.

A blog jobb oldalán, a linkeknél olvasható és tölthető ki a "Fogamzásgátlási teszt" névvel ellátott kérdőív, ami a Magyarországon élő 18-49 éves nők véleményét, tájékozottságát és szokásait vizsgálja tudományos célból.

Őszintén remélem, hogy nem csak a kutatáshoz kapcsolódó tesztet, hanem majdan annak eredményeit is olvashatjuk.

A teszt a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, a Magatartástudományi Intézetben folyó tudományos kutatás kérdőíve.

Aki teheti, támogassa a kutatóink munkáját és bár tisztában vagyok azzal, hogy fő az egyenjogúság, ez úton még is azt kérem hogy ezt most leginkább a nők tegyék meg.

RR