Mostanában nagy divatja van a természetes dolgoknak. A természetesség sokak számára sajnos azt jelenti, hogy minél egzotikusabb helyről való az alapanyag, minél furcsább neve van, annál jobb. A mai ökobio felhasználóknak természetesen fontos, hogy a szappan minimum olivaolajból legyen, vagy kecsketejből (ez utóbbi nevét viselő szappan kecsketejtartalma elenyésző).

Nos akik ilyeneket gyártanának otthon, rám ne számítsanak, mindenki guglija ellátja őket információval.

Engem inkább az érdekel, hogyan főzték a szappant régen, dédanyáink idejében.

Nézzétek ezt a rövidfilmet, amiben 1940-ben az Országos Közegészségügyi Intézet arra okosította a nőket, hogyan kell a mérgező lúg nélkül szappant főzni.

A szappanfőzésnek nincs túl messzire visszanyúló története, ugyanis a háziszőttesből készült ruhákat régen egyszerűen lúgozással tisztították. A fahamuból (a legjobb a bükk, az akác, vagy a kukorica szár), aminek PH értéke 10-13 között mozog, úgy készíthetünk lúgot, hogy kb. 1 kg fahamut 4 liter forró vízzel felöntünk. A hamu 1 nap alatt leülepszik,  ezután csak le kell öntenünk róla a sárgás színű lúgot. A  lúg töménységének megállapítására régen tojást használtak. A 15%-os lúgban lebegő tojásnak a fele, a 8%-osban lebegő tojás 1/4-e emelkedik ki a vízből, míg a 4%-os oldatban a tojás csak lebeg. A 8%-os lúgból kb. 4-5 dl szükséges a mosógépbe 5kg átlagos szennyezettségű ruha mosásához.

Szóval hajrá, hamuzzátok ki a kazánt, a kandallót, tényleg jó, én kipróbáltam.

RR