Kutyára dér

Október 1. az Öregek Világnapja.

Írhatnék egy csomó szép, megható dologról, de nincs kedvem. Arról, hogy 60 felett nem áll meg az élet. Festhetnék szavakkal reklámarcú, biztosan tapadó műfogsorral a réten boldogan szökellő szépkorú netnagyi párocskát, de nincs kedvem. Ma nem szeretjük semminek a valós, normális oldalát látni. Vagy ha meglátjuk, elborzadva menekülünk, holott egyáltalán nem annyira borzalmas, hogy ne lehetne vele szembenézni. A lelkünket nem nyugtatgathatjuk a nagymami és nagypapi mosolygós, minden hepi képével, ha a valóságban a végső idő, amiről nem akartunk tudomást venni és azt elfogadni, nem ezt a képet mutatta. Ha nem nézünk oda, akkor hogyan készülhetnénk arra, amikor rajtunk lesz a sor? Hol az egyensúly a világban? Hol az átmenet a cukormáz és a borzalom között? Itt van, csak épp nincs kedvünk rápillantani.

Március 14. – Einstein születésnapja, a Pi napja

3,1415926535 8979323846 2643383279 5028841971 6939937510 …

Szóval a Pi. Sosem voltam egy észlény a matekhoz, de azt még én is tudom, hogy a Pi az a valós szám (ezeket a kifejezések mindig megzavartak…), amit az euklideszi matematikában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiálnak. Az én agyammal ez azt jelenti, hogy a kör kerületét elosztom a kör átmérőjével, akkor megkapom ezt a számot. Ami ugye folyamatosan növekszik és növekszik, sok-sok ember számolja és számolja tovább, a kezdetekben igaz matematikus módjára kidolgozták ceruzával, aztán jöttek a gépek és a Pi csak nő és nő, de hiába nő a végtelenségig, soha nem lesz belőle 3,15… azt hiszem. Matematikai szárnyalásomnak véget is vetnék, mielőtt mélyrepülésbe kezdek, főképp, ha elgondolom, hogy már 2000 évvel ezelőtt is voltak oly nagy elmék szerte a világban, akik megértették és hellyel -közzel pontosan meghatározták e szám lényegét.

Haladjunk és térjünk át inkább a bulvárosabb részére a témának, abban kissé otthonosabban és bátrabban mozgok. Kezdjük mindjárt egy kis számmisztikával, a sors kiszámíthatatlanságával és furcsa fricskájával, azzal, hogy Albert Einstein március 14-én érkezett eme világba. Teljesen stílusos, a XX. század leghíresebbnek tartott tudósának és a leghíresebb számnak e véletlen kapcsolata. A Pi-t az 1700-as évek elején kezdték e nevén nevezni, a művelt okos emberek hívják Ludolph –féle számnak is. Mert hogy Ludolph Van Ceulen erődítményépítő, vívómester és matematikus 1610-ben bekövetkezett haláláig 35 tizedesjegyig jutott el, szinte az egész életét kitöltő munkával. Hollandiában lévő síremlékén is e szám, s néhány tizedesjegye található. Rajta kívül is volt még pár ember, aki élete nagy részét eme szám fejlesztésére áldozta.

Érdekes, hogy ma már 5 billió jegyénél tartanak, mégsem fedeztek fel a számjegyek között semmilyen mintázatot, a tizedestört alakja végtelen és nem ismétlődik periodikusan.

A Pi megihletett matematikusokat, költőket, matematikus költőket és fűzfapoétákat, zenészeket, énekeseket. Kezdjük talán egy kis erős hazaival, Szász Pál matematikus 1952-ben íródott mnemotechnika versével (itt a szavak annyi betűt tartalmaznak, mint a Pi soron következő számjegye ) :

“Nem a régi s durva közelítés,
Mi szótól szóig így kijön
Betűiket számlálva.
Ludolph eredménye már,
Ha itt végezzük húsz jegyen.
De rendre kijő még tíz pontosan,
Azt is bízvást ígérhetem.”

Szász Pál (1952)

Ez pedig egy angol változat, a 14. tizedesjegyig:

How I need a drink, alcoholic in nature, after the heavy
lectures involving quantum mechanics.

Ha már Einstein szülinapja szolgált apropóul a Pi ünneplésére, akkor végezetül álljon itt egy feladvány, amit a nagy tudós a múlt században talált ki és állította, hogy az emberek nagy része nem tudja megoldani. Nos én sok embert ismerek, aki megoldotta, ki pár óra alatt, kinek több kellett, de volt olyan, akinek nem kellett hozzá fél óra. Ha meg tudjátok állni, hogy nem guglizzátok ki a végeredményt, akkor nagyon jó szórakozás! Nekem többszöri nekifutásra sikerült, mert mire elkaptam a fonalat, addigra felkelt a gyerek, hazajött a gyerek, kérdezett valamit a gyerek, éhes lett az összes gyerek, ki kellett mennem az állomásra a gyerekért, bekakilt, bepisilt, sírt, mert Einsteinnel foglalkoztam. Én úgy oldottam meg, hogy kis cetliket gyártogattam magamnak, azokra írva a jellemzőket, így csoportosítva az adatokat. Persze tuti van aki csak ránéz és tudja.

A feladat:      KIÉ A HAL?

1. Van 5 ház, mindegyik más színű.
2. Minden házban egy más-más nemzetiségű személy lakik
3. Minden háztulajdonos bizonyos italt részesít előnyben, bizonyos márkájú cigarettát szív és bizonyos állatot tart.
4. Ezen személyek közül EGYIK SEM iszik UGYANOLYAN italt, nem szív ugyanolyan cigarettát és nem tart ugyanolyan állatot, mint valamelyik szomszédja

Tudod, hogy:
A brit piros házban lakik.
A svéd kutyát tart.
A dán szívesen iszik teát.
A német Rothmanns cigarettát szív.
A norvég az első házban lakik.
A zöld ház tulajdonosa kávét iszik.
Aki Winfield cigarettát szív szívesen iszik sört.
A sárga ház tulajdonosa Dunhill cigarettát szív.
Az a személy, aki Pall Mall-t szív papagájt tart.
A férfi, aki a középső házban lakik, tejet iszik.
Aki Marlborot szív az mellett lakik, aki macskát tart.
A férfi akinek lova van az mellett lakik aki Dunhillt szív.
A norvég a kék ház mellett lakik.
Aki Marlboro-t szív annak szomszédja vizet iszik.
A zöld ház a fehér ház mellett balra van .

A kérdés: Kié a hal?

Jó agytornát mindenkinek!

RR