Mostanában elég sok szó esett a nők elleni erőszakról. Nézegettem a híreket, aztán rábukkantam a következő sztorira.
Oroszországban, ahol ugye bármi megtörténhet, történt az eset. A 32 éves Viktor nevű rabló úgy gondolta, kirabol egy fodrásszalont. Nincs biztonsági őr, max harmatgyenge visítozós csajok. Az elgondolás tettben manifesztálódott, csak épp nem úgy sikerült, ahogy a kis Viktor elképzelte. A szalon 28 éves tulaja, Olga, aki a fekete övet hordja már a karate nevű sportban, „harci beállás, egy-két pofon, anyu karatézik magas fokon” dalszöveg mintájára egyszerűen leverte Viktort, majd a raktárba vonszolta, ahol egy hajszárító zsinórjával megkötözte és egy kis rózsa bilinccsel is megajándékozta Viktort, csak a tisztesség kedvéért, hogy el ne mozdulhasson a radiátor mellől. Ezután, hogy a rossz útra tért betörőt megleckéztesse, három napig Viagrával tömte, mialatt Viktor önálló életre kelt testrészét használta. Miután elengedte a betörőt, aki a rendőrséghez fordult, a rendőrségi kihallgatáson Olga elismerte a szexuális aktus tényét, de azt mondta, jól bánt a fiúval, vett neki egy új farmert (lehet az előzőt leszakította róla), és még pénzt is adott neki.
De jöhet még egy-két sztori.
Ez már több mint húsz éves. A Balcsinál stoppoltunk egy barátnőmmel, amikor felvett minket egy férfi és elmesélte a környéket lázban tartó történetet. Egy nő kocsija lerobbant, stoppolva próbált segítséget kérni, a férfi aki felvette, hogy bevigye a legközelebbi városba, megerőszakolta. A nő úgy tett, mint ha utólag benne lenne a folytatásban, elmentek végül a nő lakására, ahol az elkábította és kiherélte a férfit. A nő orvos volt, volt otthon egy kisebb magánrendelője.
Vagy nézzük azt a cseh filmet, amiben két barát amolyan cseh komikummal fűszerezett vicces filmben szintén erőszakot tesz egy nőn, aki jól leitatja őket végül, valamiféle altatóval kevert szesszel, aztán szintén a herélést választja. A férfiak másnap reggel golyók nélkül ébrednek, amit végül is megtalálnak és egy hűtőtáskába tesznek, majd valahogy kibotorkálnak a helyközi buszhoz, ahol végigállják az utat, bár többen is át akarják adni nekik a helyet. Végül a kórházban azt hiszem valahogy visszaoperálják a heréket, aztán otthon egyikük kistükörrel nézegeti a fürdőben, hogy sikerült az operáció, miközben a feleség rányit, ő meg össze-vissza hadovál, mint egy buta kis kamasz. És mindez úgy, hogy végig nyeríti a filmet férfi és nő egyaránt.
Vagy az a sztori, amit még kislánykoromban írtak az újságok, hogy valami drogos bulin valaki úgy bevadult, hogy levágta egy pasi farkát aztán kidobta az ablakon, amit a kiérkező mentők kerestek (mi meg azon viccelődtünk az öcsémmel, hogy biztosan elvitte a cica).
Ezeket most miért írtam le?
Mert azon gondolkoztam, hogy láttam-e már valaha olyan vígjátékot, amiben nevetni lehetett volna azon, ha mondjuk levágják egy nő mellét –akár bosszúból a gaztettekért, amit elkövetett. Vajon tudtam volna rajta szívből kacagni?
Éreztem volna-e valaha olyan kissé önelégült mosolyt, mint ami az arcomra kunkorodott a dokinénis hír hallatán, ha egy nővel történik valami hasonló?
A fodrásznő által megerőszakolt férfi esete miért borzolja kevésbé az idegeimet, mint ha ez fordítva történt volna?
Mondjuk világéletemben hajlottam arra, hogy a regényekben a gyenge és elesett oldalán álljak, hogy egy meccsen drukkoljak az ismeretlen focicsapatnak, aki a nagymenők ellen játszik. És éljenek a Robin Hoodok, meg a Rózsa Sándorok (holott ők sem voltak egyszerű esetek, sőt).
A herélős doktornő történetét egy férfitől hallottuk, aki félelemmel vegyes csodálattal és döbbenettel beszélt az esetről, elítélve a nemi erőszakot, mert ki az a hülye, aki ilyet csinál. Mi meg csodálkozva hallgattuk, hogy na végre, valaki megkapta, amit megérdemel. Ilyenkor persze eltűnik a fejünkből a „dobj vissza kenyérrel” tétel, bár azt hiszem mindenkinél megvan az a méretű kő, amit már nem tud kenyérrel viszonozni. Voltatok már úgy, hogy hasonló eset kapcsán olyan gondolataitok lettek, hogy „csak azt kapta, amit megérdemelt”, „végre valaki móresre tanította”, „végre valaki megmutatta, hogy azért a gyengébbik nem is tud erős lenni”
RR.
Utolsó kommentek