Kutyára dér

Amikor érettségire készültem, beadtam a jelentkezésem az -akkor még- Iparművészeti Főiskolára. A felvételire készítendő feladat a következő volt: "Mutassa be elképzeléseit egy tárgy jövőbeni alakulásáról" nekem ez nem volt teljesen világos, ezért a kezdeti lelkesedés után hagytam a fenébe.

A mondatot azóta is ízlelgetem, több ideológiát is gyártottam azóta, hogy mit kellett volna "alkotnom" de valamennyi elvérzett nálam.

Viszont kiváló példát találtam rá a Poronty kálváriája kapcsán.

Ezek az én vízióim a jövőt illetően.

Miután bekövetkezett a meglepő fordulat és néhány ember nagy hanggal és tüntetőleg odébbállt, megtörtént a nagy lázadás.

Én amolyan pesszimista-realista-idealistaként így látom a jövőt.

Tünde úgy gondolta, ha már így alakul, kicsit kivár, mi lesz a hőbölgő olvasók sorsa. Az olvasók önálló életre keltek. Ezért úgy gondolta, ha már az általa felfejlesztett oldaltól megszabadították, akkor vétek lenne kihagyni ezt a magas labdát. A kincs ott hever, csak le kell hajolni érte.

Persze azt mondja, nem a pénzért csinálja, ami persze hihető, de hát nem vagyunk hülyék, ő főképp tudja mit szeretne. Az nem lehet, a véletlen műve, hogy épp az origóval egyezett ki, de az ő dolga. Ebben mindenki pénzt látott, kevés kivétellel.

Egy év múlva, ha sikerül az olvasókat megtartani, ez egy tejelő blog lesz. Ó, azok a szép szavak, "a mi blogunk"... hehe.

Aztán mit tesz Isten, jön majd a visszautasíthatatlan ajánlat, Tünde majd bejelenti, hogy ő eddig nem pénzért csinálta, -na nem mint ha álmaiban sem gondolta volna, hogy ez lesz- az sosem motiválta :), de hát biztos mindenki megérti, hogy kár lenne ezta nagyszerű lehetőséget kihagyni, stb., stb.

Tehát csak beérik a gyümölcs. De legalább annak, aki régen is dolgozott vele.

Talán Anyamadár is megtalálja majd a maga számítását, akár itt, akár az ÁÁ-n.

Kovvácsot már annyian sajnálják, hogy rövid időn belül egy beteg őrültnek nézi majd mindenki azt, aki nemtetszését  fejezte ki a viselkedését illetően.

Így az ő kétkulacsos munkája is elnyeri méltó jutalmát, mivel az emberek nagy többsége díjazza az ő "megfontolt" viselkedését.

A "rendszerváltó erők" eltűnnek a süllyesztően és mindenki leginkább "zavarkeltő személyként" fog rájuk emlékezni.

Akik az "annyira elszomorítanak ezek a dolgok" típusú kivárók körébe tartoznak, tehát az ÁÁ-n nem nagyon lelkendeztek, azok szép lassan visszaszivárognak és folytatják majd világbéke hangulatú, vagy kissé szomorkásan megható, illetve szép történeteiket.

Minden nagyon szép lesz, minden nagyon jó lesz, mindenki meg lesz elégedve.:)

Váljék mindenki egészségére.:)

Ezt a posztot 2010. októberében írtam, ma, 2011 01.04-én beállítottam a publikálás dátumát.

Kíváncsi leszek a találatot illetően.:)))

Az első blogbejegyzésem önálló volt.Aztán becsapódtam a Porontyba (a mai Bezzeganya), onnan átejtőernyőztem az ÁÁ-hoz. A régi P-n volt alkalmam először megélni, milyen az, amikor népes olvasóközönség olvassa az írásom. Jó volt, örömteli az ott töltött idő. Az ÁÁ forradalmi hangulata a kezdetekkor magával ragadott, nagy élmény volt. Szereztem sok élményt tapasztalatot, meg legfőképp azt a tanulságot, hogy tökfelesleges ismeretlen emberek vélt és valós érdekeit szolgálnom lojalitásból. Teljesen értelmetlen, főképp, ha nincsenek tiszta állapotok, a nagy szavak mögött pedig csak a hallgatás van, a nagy idealista eszmék hordozói és hirdetői valahogy a hétköznapok egyszerűségében gyarló emberi tulajdonságok fedezékében élnek, én meg egyre kényelmetlenebbül érzem magam a csendes és hallgatag zavarosban. No more drama in my life...:)

Azt hiszem tegnap össze vissza kattintottam, aztán a fele elszállt, a video meg még most sem látszik, nem tudom miért, na mindegy. 

Ez lett volna: http://www.youtube.com/watch?v=em328ua_Lo8&feature=relmfu 

A szövegem pedig valahogy így folytatódott:

Egyszóval úgy döntöttem, hogy inkább a magam kedvére folytatom, mert írni, érdekes dolgoknak utánanézni szeretek.

Persze írásaim, munkám és lojalitásom jó pénzért megvásárolható, ezt bátran leírhatrom, mivel nem hiszem, hogy effajta veszély fenyegetne.:) 

A jövőben nem a mennyiségre kívánok utazni, inkább olyan témákat dolgozok fel, amik kissé időigényesek, de azért néha kell egy kis lazulás is, szóval lesznek egyperces furcsaságok is. Itt kívánom folytatni az ÁÁ-n megkezdett "Mesélő tárgyak" sorozatot, valamint régen dédelgetett témám egy nőkről szóló sorozat "Éva lányai" címmel. Ezen kívül "Honnan jössz, hová mész" cím alatt fut majd egy olyan sorozat, ami utazásaimról szól, minden olyan helyet érintve, ahol jártam, éltem. Na nem egy világjáró sztori lesz, de talán sokan meglátják majd azt, hogy néha a szemünk előtt vannak olyan érdekes és titokzatos helyek, amik ha legalább ötezer kilométerre lennének tőlünk, akkor sóvárogva epekednénk utánuk.

Akinek kedve van, kukkantson ide néha, rendszerességet nem ígérhetek, de mindennapi semmitmondó sztorikkal sem kívánok untatni, szórakoztatni senkit.

RR