Egy elveszett könyv története

Körülbelül tizenöt éves lehettem, amikor egy hideg, esős hétvégén, csak úgy találomra, levettem egy könyvet a könyvespolcról. Mindegy volt, mi, csak ne verses kötet, vagy egy ezer oldalas értekezés arról, mi is az esztétika, vagy valami politikai-filozófiai útvesztő legyen. Bele volt írva, regény, átpörgettem a lapokat, párbeszédeket láttam, ok, ez jó lesz. Nekiláttam. És nagyon tetszett. Könnyű, de mégis lebilincselő történet volt, a kamasz szívhez oly közelálló vágyakozással, tele élettel, olyan természeti képekkel, hogy az olvasó illatokat, szagokat, hideget, meleget érzett, olyan lélekábrázolással, hogy az olvasó végig a hőssel haldokolt és szárnyalt. És hogy ezen kívül mire emlékeztem? Semmire. Csak arra, hogy megszólal a pusztában egy hang: -Ébredj Alpár! Ébredj Alpár herceg! Elég gyenge kutatási alapnak. Ilyenkor örülök azért ennek az átok netnek, ami tele van egy csomó baromsággal és sajnos nem őrzi nyomát nagyon sok hasznos dolognak. De reménykedtem, hát ha valahogy rábukkanok arra, amit keresek. És szerencsém lett. Megtudtam, hogy a regény, amit keresek, Herczeg Ferenc: Pogányok című regénye. Amikor elkezdtem keresni az antikvár könyvek között, akkor véletlenül megláttam a Történelmi regények című könyv borítóját, rögtön beugrott, hogy ez volt az, így be is szereztem a szülői házból. Hogy a gyerekek elolvassák. De azért én, még egyszer. A dolgok változnak, ami tizenöt évesen jó volt, romantikus és lélekrezegtető, az huszonév múlva már lehet, csak vicces. Nem az. Nagyon kellemesen csalódtam. Egy kimondottan szórakoztató olvasmány. Mindemellett el kell mondanom, hogy igazi örömet okozott a könyv írásmódja, nyelvezete. Elég sok mai könyvet olvastam mostanában, sokszor szívfájdítóan jó történetek vannak megírva valami határtalan igénytelenséggel. Jobbnál jobb sztorik úgy, hogy űrt hagynak az olvasóban, mert eszükben sem volt a lelket megpiszkálni azon kívül, hogy a tényeket ismertették, talán úgy gondolták, maga a történet is elég lesz. Egy jó könyvhöz nem elég. Mint ha a mai, általam mostanában olvasott írók elfelejtették volna a vetítés tudományát.

Miután ilyen öröm ért, hogy megtaláltam ezt a regényt, ami Alpárról, a besenyők elrabolt vezéréről szól, akinek szüleit kiskorában István élve eltemettette, Alpárt és testvérét pedig a papok kezére adta, s a regény ebben a korszakban játszódik, választottam a Belga, Ló Rider című számát. Ugyan ez a szám nem teljesen arról a korszakról szól, de legalább besenyők megemlítődnek benne, ezenkívül elhangzik benne a családunkban szállóigévé lett mondás: „Semmi munka, csak lovagolás…” –amit sajnos, bár igyekszünk, nem sikerül megvalósítanunk.

A dalt hallgassátok szeretettel, Herczeg Ferenc regényét meg olvassátok el, vagy olvastassátok el a gyerekekkel, ha tudjátok!